Hitvallás

Munkánk nem egyéb, mint a keresztény misztérium ünneplésének, a liturgiának szolgálata. Éppen ezért az egyházi énekek önmagukban, pusztán zenei szempontok alapján értelmezhetetlenek. X. Piusz pápa tanítja, hogy az egyházi éneknek szentnek (’santa’), valódi művészetnek (’arte vera’) – azaz formailag kifogástalannak (’la bontà delle forme’) – és egyetemesnek (’universale’) kell lennie. Legfőbb missziónk, hogy a szent szövegek dallamba öltöztetésével katolikus hitünket megismerjük, abban tökéletesedjünk.

„Hogy sírtam himnuszaid és énekeid hallatán! Mélyen megindultam az édes hangoktól templomodban. Ezek a hangok behatoltak a fülembe és belecsöpögtették az igazságot a szívembe; jámbor érzelmek ébredtek bennem, folytak a könnyeim és jól éreztem magam.” /Szent Ágoston/

Az itt eltöltött 4-6 év alatt énekeseink jelentős ismereteket szereznek a liturgia mibenlétéről és felépítéséről. Próbáink szerves részét képezi a szövegek alapos fordítása is, így az egyház hivatalos nyelvére, a latinra is komoly rálátást nyerhetnek.

Musica practica

Együttesünket a kezdetektől fogva jellemezte az ún. ’régi zenei szellemiség’. Ennek egy nagyon leegyszerűsített jelentése tulajdonképpen egy adott mű vagy gyakorlat saját korabeli megvalósításának lehető legjobb megközelítése. A kérdésünk: hogyan tanultak a középkori énekesek? Szerencsére bőséges információ áll rendelkezésünkre ennek megválaszolására – pl. eredeti kották, zenei kompendiumok, feljegyzések, ikonográfia, és nem utolsó sorban a mindezt feldolgozó és rendszerező másodlagos irodalom. Ezek tanulmányozása lehetővé teszi a történelmileg informált pedagógia alkalmazását, ami a mi esetünkben a középkori zenei tanterv, az ún. ’musica practica’ (=gyakorlati zene) művelését jelenti.